Divatos természet: Az indiai páva

Azért jutott eszembe írni erről a gyönyörű állatról, mert manapság -jogosan- nagy népszerűségnek örvend. Színei, mintázata a legtöbb divatcég ruháin, kiegészítőin, cipőin, táskáin megjelennek, sőt kozmetikai szerek reklámozására is felhasználják. Szerintem, ha megkérdezné tőlem egy külföldi, mit jelent az a szép magyar szólás, "más tollával ékeskedik", így magyaráznám el neki.
Pávás divatcikkekért kattints IDE!

A indiai páva (Pavo cristatus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. Kelet-India, Banglades, Nepál és Srí Lanka erdeiben vadon él.
India nemzeti madara.
Nagy Sándor hozta először Európába, ahol csakhamar elterjedt mint háziállat.
Több országba betelepítették ma vadon is előfordul a következő területeken : Pakisztán, az Andamán-szigetek, Bahama-szigetek, Kalifornia, a Hawaii szigetek, Új-Zéland; Ausztrália partjai mentén a Rottnest-sziget, a Heron-sziget és a King sziget. Sikertelen betelepítési kísérletek történtek Szent Ilona, Madeira, Tahiti és a Dominikai Köztársaság területén is.

A tojó jóval szerényebb kinézetű, barna. Hossza körülbelül 95 cm, a kakasé 110–125 cm. A hím farkhossza elérheti a 150 centit is, míg a nőstényé csupán 33 cm.

30-40 fős csapatokban élnek, többnyire a földön tartózkodnak, magokból és rovarokból táplálkoznak. Húsa élvezhető. Hangja kellemetlen, rikácsoló pao-paoszerű. Mint díszmadár a kevélység és a nagyravágyás jelképe, s még példabeszéddé is vált: "kényes, büszke, mint a páva". 15-20 évig is elél.

A fehér páva az eredeti élőhelyen is alkalmanként felbukkanó színmutáció, tollazata hófehér, ezért ezen példányai gyorsan a ragadozók zsákmányává váltak. Ezzel ellentétben az un. feketeszárnyú színváltozat már a tudatos szelektálásra épülő tenyésztői munka eredménye. 

Testtömege: hím 4-6 kilogramm, tojó 2,7-4 kilogramm.
Az ivarérettséget 2-3 éves korban éri el. A költési szezon túlnyomórészt április és szeptember között van. Évente egyszer költ. Bokor alatt fészkel, 4-9, halványsárga, pettyes tojást rak, amelyet a tojó csak a legnagyobb szükségben hagy el. A kotlás 28 napig tart. Különösen jó példa a nemek közötti szelekcióra a pávák esete, ahol a kakasok díszes farktollazatukkal próbálják elcsábítani a tojókat, akik pedig azt a kakast választják, amelynek a legpompásabb a farktollazata. Az eredmény: a kakasoknál olyan pompás farktollazat fejlődött ki, amely sok esetben hátrányt is jelenhet számukra. A tojó jellegtelensége viszont azért fontos, mert egy díszes tollazattal csak felhívná magára a ragadozók figyelmét, pedig neki kell felnevelni a fiókákat.
A pávát az ókorban is igen jól ismerték. Salamon király hajói Iphirból hozták. A rómaiaknál a Juno istennő szent madara volt. Olaszországba főleg Karthágóból hozták be. Cicero idejében nagyon sok volt már Rómában, dísztollait legyezőként használták, húsát, főleg pedig agyvelejét és nyelvét csemegeként ették. Mint ismeretes, Nagy Károly nagyon szerette e madarat, tollát a lovagok és hölgyek díszül használták, csak később kapott divatra Angliában a pávatollas kalap. Kínai mandarinok rangfokozatának megállapítására és megkülönböztetésére pávatollakat használnak. (Úgy látszik, nem egy új keletű dolog a "divatszakmában" :D )
Legközelebbi rokona a zöld páva, (Pavo muticus).

Remélem, sok újdonságot, érdekességet olvastatok a legdivatosabb madárról! :) Szép napot!




Itt láthattok még egy videót a szerelmes FEHÉR PÁVÁRÓL!